Öveges József professzor élete
(Páka, 1895. november 10. - Budapest, 1979. szept. 4.)
[fizikus, egyetemi tanár]

 

 

 oveges1


Kevés olyan egyénisége van a magyar pedagógia történetének, mint Öveges József. Ki szűkebb szakmája művelésén, tanításán keresztül olyan sok emberre hatott, mint ő. Niki sikerült először megtalálnia azt a stílust, nevelő módszert, melynek eredménye a tudomány és a tömegek találkozása.

Előadásait nézve annak sem tűnik lehetetlen feladatnak megszeretni a fizikát, aki addig irtózott tőle. De hála a televíziós felvételeknek és Öveges József magával ragadó előadásmódjának, még a kísérletek otthoni elvégzésére is kedvünk támadhat!

"Semmiből nem lesz semmi!" - mondta oly gyakran, sőt, még diákjaival is beíratta füzetükbe mottóul ezt az örökérvényű igazságot, mi nem csak a fizika területén, de bárhol, bármire alkalmazható. Innen pedig már csak egy lépést kell megtenni, és máris kiderül, hogy szinte egyetlen lépést sem lehet megtenni a fizika közbenjárása nélkül.

Erre hívta fel a figyelmet Öveges professzor, olyan egyszerű és olyan közérthető módon, hogy azt mindenki megértette, és mindenki szeretettel fogadta sajátjául. Ebben volt a titok is: az egyszerűség nagyszerűségében. Ebből derült ki, hogy nem csak elméletben, tankönyvekből bemagolva lehet elképzelni a természet akcióit és reakcióit, hanem számos szórakoztató példa segítségével életre is lehet kelteni a legelképesztőbb elméleteket.
Nincs is ebben semmi különös. Ha tudjuk, miként lássunk hozzá, ha nehezen megszerzett ismereteink nem csak üres szavak. "Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra." - hangoztatta ezt is olyan gyakran Öveges József. S mindent meg is tett szavai hitelességéért. Úgy szeretett volna tanítani, hogy az közérthető és még élvezetes is legyen. S valljuk be, ez nem volt olyan egyszerű vállalkozás a fizika terén. Pedig lehetőség adódik rá bőven!
Az, hogy tanítani szeretett volna, nem volt meglepő a környezetében, hiszen családja apai ágon legalább kétszáz évre visszamenően mind-mind néptanítók voltak. Édesapja, Öveges József előbb Pákán, majd Náprádfán volt felekezeti tanító, így az is természetes volt, hogy négy gyermeke közül az elsőnek (1895. november 10-én) érkező Józsefet is ő tanította először.

oveges2


A család 1901-ben Győr megyébe, Pérre költözött, majd az apa korai halála után nehezebb idők köszöntöttek az árvákra. Mihálovits Ilona a pákai orvos leánya, férje halála után magára maradt, és igencsak meg kellett küzdenie a boldogulásért. Ezért - amint lehetett - a legidősebb fiú az elemi elvégzése után a győri Bencés Gimnáziumba került. A tudományok (és főként a természettudományok) iránt már nagyon fiatalon érdeklődő fiú 1912-ben felvételt nyert a piarista rendbe, így a gimnáziumot már Kecskeméten fejezte be, természetesen színjeles eredménnyel.
1915-1919 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója lett, tanári diplomáját 1919-ben szerezte meg, pappá 1920. július 4-én szentelték.
Majd a fővárost elhagyva, vidéken gyakorolta hivatását. Az 1924-1930-as éveket a váci Piarista Főgimnáziumban töltötte, majd 1930-tól 1940-ig ismét Tatán tanított. Odaadását, kitartását kollégái meghökkent elismeréssel, diákjai pedig ámult tisztelettel csodálták. Teljesen természetesnek számított, hogy minden reggel négy órakor már világított a hajnali munkálkodást jelző villany.
Hajtotta a tanítás legszemléletesebb módjának megtalálása, saját gondolatainak megvalósítása, mi még (akkor és ott először) könyvírásra is sarkallta. Az ötletet egy kölcsön kapott német nyelvű (a mindennapi megfigyelések alapján érdekes ismereteket közlő) meteorológiai könyv adta, minek címe "Időjóslás - időmeghatározás" lett. A kötet megjelentetéséhez a kiadó nem adta bizalmát, feltételt szabott, kétezer előfizető összegyűjtésére. Öveges pedig (találékony ember lévén) hirdetőplakátot készített: "Adja el az esernyőjét, és vegye meg Öveges József: Időjóslás - időmeghatározás című könyvét!" - felirattal. Csokonai korában sem volt ez másként.

1929-ben megjelent a könyv, mit később több fizika tankönyv, harminckét népszerűsítő könyv, és sok száz cikk követett. A második világháború után a Közgazdaságtudományi Egyetem a fizika megbízott előadója, később a fizika professzora, majd 1948-ban a megalakult Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára lett annak 1955-ös megszűnéséig, amikor nyugdíjazását kérte. Tevékenységét 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
A Miskolci Nehézipar Műszaki Egyetem 1958-ban tanszékvezető egyetemi tanárnak invitálta, de "A megtisztelő felhívást - őszinte fájdalmamra - nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna abban, hogy könyveimen, a rádióban, a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a "nép tanítója", mint szerettem volna."
S valóban sokat dolgozott. 1953-tól (több mint negyedszázadon keresztül) az "Élet és Tudomány " hetilap szerkesztő bizottsági tagja volt, ahol szívesen adta közre tanulmányait. Több mint 30 éven keresztül pedig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Országos Elnöksége tagjaként végzett fontos ismeretterjesztő munkát. Egyszerű példáival, sajátos, lelkes előadásmódjával a hatvanas években a televíziónézők tízezreinek vált kedvencévé. Nemzedékekkel tudta megszerettetni a fizika alaptételeit. 135 nagysikerű tévéfelvételt készített, melyekben szórakoztatva mutatta be játékos, otthon is elvégezhető kísérleteit, miközben ő maga is nagyon fellelkesült. Hitte, hogy az egyszerű élő szó megerősíti a tanári magyarázatot.



oveges3

A rádió mikrofonjába már 1946-ban elmondta első előadását, mi az atombombáról szólt. Előadásait a rádióhallgatók 256 felvételen keresztül élvezhették, nem is csoda, hogy a professzort a "fizika varázslójának" nevezték. Tudományos munkája mellett szeretett sportolni, a természetet járni. Sok fiatalt tanított meg úszni, korcsolyázni. Azt már csak kevesen tudják róla, hogy Tatán ő honosította meg a jégvitorlázást. A város később sem feledkezett meg tanítójáról, 1964-ben díszpolgárrá választották. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat az 1976-ban alapított Prometheusz érmét első ízben Öveges Józsefnek ítélte oda, fizikai ismeretterjesztésért.
Élete végéig nyarainak nagyobb részét szülőfalujában töltötte, de még idősebb korában is fáradhatatlanul dolgozott. Halála méltó volt életéhez, épp egy kísérlet bemutatása közben kapott agyvérzést Budapesten, 1979. szeptember 4-én. Zalaegerszegen helyezték örök nyugalomra, nevét Budapesten középiskola, Zalaegerszegen általános művelődési központ és ismeretterjesztő egyesület, Pákán általános iskola, Péren általános iskola, Balatonfüreden középiskola viseli. Családjának pákai házát 1993-ban emléktáblával jelölték meg.

 

Halálának 10. évfordulója sem múlt el nyomtalanul, több hónapos Öveges József jelenség bemutató kiállítást tartottak. A professzor örök álma volt, hogy tudományos játékszobákat létesíthessen, és 1995 őszén valósággá is vált, mert megnyitották   Budapesten a     Csodák     Palotáját!

 

Emlékét nem  felejtik, öröksége tovább él.